Eszter hagyatéka

Ich fühle mich, als wäre ich jemand anderes... Ich bin müde. Ich hab' überhaupt keine Lust irgenwas zu tun. Nicht nur mein Gehirn, sondern als auch mein Körper ist müde.

Ich bin nicht diese Person. Ich laufe den ganzen Tag, ich treibe Sport, lese Bücher, höre Musik, lerne, usw. Aber nicht heute. Und nicht diese Woche. Ich komme nach Hause, und ich will schlafen. Ich kann nicht lernen, obwohl ich müsste, weil ich im Juni eine Sprachprüfung habe...

Es geht mir schleeeeecht!! Hilfe!! 

Mondd, hogy lehet egy nő ennyire szánalmat keltő?!

Egy nőnek tudnia kell, hol a határ. Neki kell előbb lelépnie, minthogy feleslegessé váljon, és kidobják. Egy nőnek észre kell vennie, ha nem szeretik. Nem szabad addig várnia, míg megmondják neki. Előbb ki kell lépnie. Már csak a büszkesége miatt is.

Egy nő nem éreztetheti  egy férfivel, hogy gyengébb, gyávább, érzékenyebb. Ha a helyzet úgy hozza, hasat be, mellet ki, orrot fel, és kőszív. Kívül. Belül pedig a saját harcát kell megvívnia. De úgy, hogy ezt a férfi ne lássa.

Egy nő nem futhat egy férfi után. Esetleg addig próbálkozhat szemből az útjába kerülni, amíg úgy tűnik, van esélye. Aztán, mikor rájön, hogy nincs, mintha mi sem történt volna, lelépni. Egy nő nem várhatja meg, amíg a férfi küldi el, és ezzel porig alázza. Az meg, hogy miután megmondták a nőnek, hogy nem vágynak rá, hogy nem kell, nincs rá szükség, ugyanúgy futni a férfi után, mintha lenne még remény, egyszerűen szánalmas.

Mondd, hogy lehet egy nő ennyire szánalmat keltő?!

És miért nem fogad el tanácsokat a barátaitól?!

És miért nem hisz nekem?! 

,,Tudod mit jelent szeretni valakit? s mikor kérdi büszkén letagadni? minden utcán Őt keresni várni, s mikor jön közömbös arcot vágni. belefoglalni az esti imádba, majd azt mondani sosem gondolsz rá.értékelni becsülni magadban, majd lekicsinylőn megítélni szavakban. mosolyogni bár szíved ég.ez a dacos női büszkeség.,, 

lehet nekem bűntudatom azért, mert támogatást nyújtok valakinek egy abortuszhoz?

lehet lelkiismeret-furdalásom azért, mert részese vagyok egy 'gyilkosságnak'?

érezhetem magamat emiatt ilyen pocsékul?

amikor először elmondta, hogy mi történt, még én sem fogtam fel teljesen, pedig érettebbnek tartom magamat nála. beszélgettünk róla utána sokat, és vele együtt kezdett bennem is tudatosulni, hogy egy új élet növekszik a hasában.

már a legelején sem volt ott a lehetőség, hogy elmondja a szüleinek, és megtartsa a babát. az anyukája a barátját sem szerette, nem viselte volna el, hogy a 17 éves lánya a több mint 30 éves barátjától teherbe esett.

az abortuszhoz szükséges papírok már megvannak, egy héten belül 'minden rendbe jön'.

az elejétől részesének lenni egy olyan kisbaba növekedésének, aki már a megfogantatáskor halálra volt  ítélve, és még támogatni is az abortuszt, szörnyű érzés...

de talán nem is lett volna az, ha az a 10 hetes magzat tegnap este nem rúgja meg a kezemet. talán nem fogtam volna fel, hogy a barátnőm hasában tényleg van valami. vagy valaki. talán nem vágott volna fejbe, hogy egy gyerek megöletésére biztattam hetek óta...

tudom, hogy ez az egyetlen megoldás. tudom, hogy nem tarthatja meg. tudom, hogy ha én nem támogattam volna, akkor is ezt a döntést hozta volna, hiszen nincs más választása. mégis az, hogy fogtam a kezét, mikor aláírta annak a babának a halálos ítéletét... iszonyatos érzés. marcangol. 

van egyetlen dolog, amit igazán szeretek. és amiből igazán jó vagyok. vagyis eddig annak hittem magam. és ez a német. de én még ezt is el tudom baszni. ennyi vagyok.

köszönöm a figyelmet. 

sokat beszélgettem ma Terminátorral. kedves volt. érdeklődött. és én is. nem úgy beszélgettem vele mint a kis p*csák, akik bele vannak esve. nem rajongtam körül. megkérdeztem, meddig lesz a kezén a gipsz. ő azt, hogy mi van a vállammal. sajnáltam, hiszen szegény teljesen tehetetlen a vállig begipszelt kezével.

tegnap még kárörvendő voltam. kiröhögtem. nem sajnálja az ember azt, akire haragszik. és én haragudtam rá. azért, mert kevés voltam ahhoz, hogy belém szeressen. könnyebb volt őt utálni, mint magamat azért, hogy ilyen hülye vagyok. és csúnya és dagadt.

ma már sajnáltam. nem tud enni, fogat mosni, vezetni, sportolni, és borotválkozni! soha semmije nem volt  még eltörve, és mondjuk egy kisujj helyett épp a könyökkel kezdeni... nem szerencsés. de nem sokáig lesz rajt a gipsz, azt mondta.

úgy beszélgettünk, mint akik világ életükben jóban voltak. nem voltam zavarban, és ő sem. neki könnyebb volt, hiszen ő soha nem érzett irántam semmit. és nekem is szokatlanul megnyugtató volt a közelsége. a pulzusom, állítom, egy picit sem emelkedett meg, a hangom sem lett magasabb, és nem beszéltem hülyeségeket. nem zavarta a közelségem. nem ment el, nem mondta, hogy hagyjam békén... igaz, hogy szó nélkül lelépett, mikor meglátta Ájnpárlányt a színpadon, de ezt megbocsátottam neki. ez nem az én saram volt.

volt egy hibám. beleszeretni, és azt hinni, hogy ő is szerelmes belém. beleringatni magamat egy álomba, és mikor felébredtem, rá haragudni. nem tehetett semmiről. én voltam buta, szerelmes, vak és naiv. de ma túlléptem. begyógyult a seb, és leragasztottuk a heget. nem érdemli meg, hogy haragudjak rá.

nem fogok rosszat mondani róla többet. nem fogom azt mondani, hogy utálom. mert már nincs így. sőt. kedvelem. hiszen engem, akarva soha nem bántott. nem tudom, hogy tudja-e mit éltem át az elmúlt 2 évben miatta. de már nem is lényeges.